Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
elment tehát Malackához, hogy meglesse mit csinál,
de Malackánál éppen akkor senkit sem talált.

Így hát elindult hazafelé miközben surun hullt a hó,
s arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló,
hogy kimelegedjék ugrándozott és jó nagyokat lépett,
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:

Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik,
minél inkább havazik, annál inkább hull a hó.
Hull a hó és hózik (zik-zik), Micimackó fázik,
hull a hó és hózik (zik-zik), Micimackó fázik.